Elment Etka Anyó

Elment Etka Anyó

Riporttal emlékezünk

93 éves korában meghalt Etka Anyó. 2010-ben volt szerencsém személyesen találkozni Vele és néhány tanítványával, s erre a találkozásra mindig szívesen emlékszem vissza...

Az alábbi beszélgetés akkor készült Vele.

Sziget, ahová tartanunk kell(ene)
Etka anyónál jártunk

Esett az eső, a komor tél még fittyet hányt a naptárlapokra, amik a tavasz közeledtét hirdették, amikor a főváros 8. kerületében megérkeztem Voleczné Gősi Kati Etka jóga oktató szentélyébe, amit hétköznapi nyelven hívhatunk ugyan lakásnak is, de ez több volt annál. Egy olyan élettér, melyben minden tökéletes harmóniában hirdette azt az életfilozófiát, amit az első pillanatokban még csak a tárgyak sugalltak, később pedig Kati és Etka anyó öntött szavakba.

Azt tudtam, hogy a 9. évtizedébe lépett Kártyikné Benke Etka minden szempontból meghazudtolja a korát, itt pedig megtapasztaltam azt is, hogy „tanítványai”, akik mára már maguk is mesterei ennek a módszernek, ugyancsak évtizedeket tagadhatnak le.

Gősi Kati komoly gerincproblémákkal küzdött, amikor megismerkedett a jógának ezzel a típusával, Etka anyóval, az õ világszemléletével, s mindezek birtokában a korábbi rengeteg lelki tehertõl is megszabadulva mára egészségesnek mondhatja magát, fájdalmai megszűntek. A teljes életmódváltás nyomán velem szemben már egy hihetetlen energikus, felszabadult, derűs, nagyon csinos hölgy állt, aki jókedvével, nyitottságával senkivel el nem hiteti, hogy túl van már a hatvanon – csak ha papírt mutat róla.

Etka anyó két botra támaszkodva érkezett, s mosolyogva mesélte el, hogy ezek nem pusztán segítik az ember járását, de csodálatos összhangba hozzák az összes testrészünket. Egy idegbecsípõdés miatt kényszerült ezek használatára, amit köszön az Úrnak, hiszen így megtapasztalhatta az „erõfelszabadító” bot hatását, azt a keresztezõ mozgást, ami erõsíti a csontokat és az izomzatot, s jól működteti mindkét agyféltekét…

Etka anyó 1920. január 1-jén született – szívbeteg gyermekként –Kiskunhalason. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskola esti tagozatát. Az egykori József Attila Szabadegyetemen művészettörténetet, irodalmat, filozófiát hallgatott és nyelveket tanult. De saját bevallása szerint autodidakta módon tanulta a legtöbbet. 1995-ben létrejött az Etka Jóga Nemzetközi Egyesület, civil szervezetként ismerték meg őket, majd 2001-től nonprofit szervezetté váltak. A mára már oktatási rendszerként is működő Etka Jóga Erőgyűjtő és Fejlesztő Módszer 2004 óta hatósági nyilvántartásba is került. 2006-tól pedig már a pályaválasztás előtt álló fiatalok szakmaként is választhatják ezét a módszert. Az Anyaegyesület székhelye Szegeden van, ahol Etka anyó is él, de az ország számos városában léteznek már tagegyesületei, így pl. Miskolcon, Kecskeméten, Veszprémben, Szekszárdon, Budapesten.

Íme az ízelítõ Etka anyóból. Pozitív életszemlélet, béke önmagával és a világgal, páratlan humorérzék és egy módszer, amit megalkotott, s amirõl beszélgetni kezdtünk.

-  Mi az Etka-módszer lényege?

-  Úgy fogalmaznék, hogy az ősi, velünk született képességeink újra élését tanítjuk. Amikor megszülettünk, még mindent ösztönösen – jól – csináltunk. Az ember frissen, rugalmasan jött a világra. Így mozgott és táplálkozni is tudott. Egy sejtként egykor bekerültünk az anyaméhbe, s tudtunk levegõt cserélni összehúzódással, kitágulással. Azt a légcserét kell használni, amivel születtünk. Far, lapocka összehúzódik, a mellkasom domborodik, helyére megy a hasfalam. Minden szervem a helyén van. Ott is hagyom. A  következő mozdulat, amikor összehúzom az izmokat a lábujjaktól a fejem búbjáig és minden sejt kilélegzik…

- Mikor és miért hagyja el az ember ezeket az ösztönös mozdulatokat?

- A gyerekek 2,5–3 éves korukig tudhatják magukénak a velünk született mozgás, légzés, táplálkozás mibenlétét. Gondolj csak arra, hogy egy kisgyerek kiköpi a húst a szájából, ám a szülő újra beletömködi. Rászoktatja, hogy mit egyen. A gyerek pedig elkezdi utánozni a felnőtteket. A szülő rákiabál az izgága, fáradhatatlan gyerekére, hogy ne ugráljon már annyit. Ettől a gyermek összehúzza magát, előbukik a váll és a fej, ami a félelem jele. Megváltozik a tartása, s aztán a mozgása is. Pedig egy kisgyereknek sosem szabadna megtanulni azt, hogy mi a félelem. Én a saját lányomat is úgy neveltem, hogy
ne legyen benne ilyen érzés.

- Benned viszont volt, hiszen 55 éves korodig betegségtudatban éltél komoly fájdalmakkal, születésedtől kezdve szívbetegen. Mégis mi volt az, ami miatt éppen ekkor úgy döntöttél, hogy változtatsz és kezedbe veszed a sorsod?

- Akkor még valóban tudtam, hogy mit jelent félni. Nagyon szenvedtem, azt mondták, hogy meg kell tanulnom a fájdalommal együtt élni. Már a kötelet akartam választani, de úgy gondoltam, ha felakasztanám magam, a férjem kiábrándulna belõlem. Hiúságból nem tettem meg. Ma már azt mondom, hogy csak az öntudatlan ember hagy magában fájdalmat érezni. Ahol fájdalom jelentkezik a testben, ott rossz a vérkeringés, ezen tudunk segíteni, hiszen odairányítjuk a vérkeringésünket az adott szervre, s megszűnik a kellemetlen érzés, a rossz közérzet. Megtanultam úgy használni a testemet, ahogyan kell.

- Honnét merítettél ennyi erőt és milyen úton indultál el a gyógyulás felé?

- Számos jógairányzatot megismertem, de mindegyiknél azt éreztem, hogy valami hiányzik belőle nekem. A karatét, kungfut és tai-chit is kipróbáltam, valamit mindegyiktől kaptam, de csak külön időráfordítással. Egy idő után elkezdtem én is emberekkel foglalkozni, azt oktattam, amit én tanultam. Vonulj el, keress magadnak egy nyugalmas sarkot, s ott gyakorlatozzál nap mint nap. Aztán rájöttem, hogy mi hiányzik mindebbõl: a velünk született képesség. Szokott egy gyerek vagy más élőlény, mondjuk a macskád külön tornázni csak azért, hogy rugalmas legyen? Dehogy szokott! A macska mégis rugalmas öregen is, hiszen megőrzi a vele született képességét. Minden élőlény megkapta ezt a képességet, szívecském, de egyedül az ember, a legfejlettebb élőlény az, akinek újra kell tanulnia azt, amit egykor tudott – ha akarja.

- Hogyan ne rontsuk el egy ma még 2–3 éves  kisgyermek helyes életösztönét mindannak tudatában, amiket eddig  mondtál?
      
 

- A magatartásoddal! Tanuld meg azt, amit ő tud! Ha elhatározná a felnőtt társadalom, hogy elkezdjük utánozni a csecsemőt, ezeket a tulajdonságokat mindannyian vissza szerezhetnénk. Hiszen ott él mindegyikünkben, a sejtjeink emlékeznek, felszínre tudjuk hozni, ha akarjuk. Te irányítod a sejtjeid működését. Ha valahol elrontottad, előfordulhat, hogy mindenképpen szükséged lesz a másik ember, egy orvos segítségére, de ez mindig csak ideiglenes lehet, igazán mindenki saját maga tud magán segíteni. Persze néha elengedhetetlen a műtét vagy a gyógyszer, de végül akkor lesz igazán rendben minden az emberi szervezetben, ha saját magad megteszed, amit eddig nem tettél vagy nem jól tettél meg.

Az igazi táplálék roppan

- Azt mondtad, hogy születésünkkor az ideális táplálék igényével érkeztünk a világra. Mire van szüksége a szervezetünknek? Mit együnk, te mit eszel?

– Főleg élő sejteket. Ami nem roppan, az nekem nem is étel. Sokan kérdezik tőlem, hogy akkor mit eszek. Mindent, ami létezik és nem visít, ha beleharapok. Nekem gyerekkoromban libamájból, kacsasültből és sertés házi kolbászból készítették otthon a napi betevőt, s el sem tudtam képzelni, hogy egyszer eljutok oda, hogy ezeket az ételeket majd annyira nem kívánom, ahogyan egy széttaposott kutyát sem. Nekem a hús holt anyag, akármibe is csomagolják. 55 éves korom óta nem eszem húst – és most a 91. évembe léptem. Az emberek általában nem az állatok farának ízéért eszik meg az állat tetemét, hanem a fűszerekért. De a fűszerek mindenben ott vannak, az ízeket megkaphatod bármiből. Ma már fantasztikus kolbászokat készítenek gabonából, növényi fehérjékből, ezeket is felszeletelheted, elfogyaszthatod. Bio boltok sokasága kínál ilyesmit.

- A szervezeted hogyan viselte azt a radikális változtatást, amit nem csak mentálisan és a mozgás terén, de a táplálkozásodban is bevezettél?

– Az első tanítóm, aki segítségemre volt, gyógyteákat itatott velem. 4–5 napig csak gyógyteát ittam, nem ettem semmit, így kellett kimosni, kitisztítani a vastagbelet és naponta kétszer a bőrömet is le kellett mosni.
De nagyon hatásos volt. Csodálatosan megtisztított. Három hónapig végeztem ezt a kúrát úgy, hogy öt napig csak folyadékot ittam, majd öt napig zöldségeket és magvakat ettem. Csont és bőrre fogytam, a sógornőm őrültnek titulált. De csökkentek a fájdalmaim, s egy év alatt teljesen elmúltak.

- Szoktál főzni?

-Csak amit nagyon muszáj megfőzni. Például a babot, krumplit. De a zöldségeket lereszelem, s úgy dobom bele a forró lébe, ha már készen van a leves, majd hagyom pár percig és elzárom. Nem hagyom, hogy túlpuhuljanak, mert szeretem, ha roppan a zöldség.

- Ezzel még nem igazán lehet jól lakni…

- Nem csak zöldséget eszem, hanem mindent. Magokat, gyökereket, tejterméket, tojást… A rizst is megfőzöm, ahhoz darabolok mindig rengeteg nyers ételt, például megfőzve kölest és hajdinát, s ezekből
veszek ki egy-egy ebéd alkalmával, de még felfrissítem ezt mindig élő zöldségekkel is. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia és rájönnie, hogy mitől érzi magát frissnek, energikusnak, hogy mi esik jól neki.
Nem vagyunk egyformák.

- Ma is gyógyteákat iszol még?

- Inkább tisztított vizet. Most kezdem kívánni a vizet minden más itallal szemben. Régen nagyon keveset ittam, mert ha autóval mentem más városokba oktatni, akkor útközben nem akartam, hogy ki kelljen szállni, ugyanezt gondoltam, ha előadásom volt, úgyhogy leszoktam az ivásról. Amikor idegbecsípődésem lett, s elmentem egy akupresszúrás természetgyógyász orvoshoz, ő azt mondta nekem, hogy minden szervem gyönyörűen rendben van, csak a vízháztartásom nem az igazi, adjak több munkát a vesémnek. Ma már sok vizet iszom.

Mestered a tükörképed

- Amellett, hogy egyre több embernek adod át a tudásod országszerte, sok-sok vers, megfontolandó gondolat is felkerül a honlapodra, vagy érik újabb és újabb könyvvé. Mikor indul egy napod, hogy ennyi minden beleférjen?

- Nem kelek korán, mert hajnalban szoktam lefeküdni. Éjszaka írok, mert akkor vannak jó gondolataim. Káros szenvedélyem már az írás, s nagyon közel van a munkahelyem, hiszen csak az asztalig kell elmenni, aztán mindig ott felejtem magam. De sokat utazom, mert nagyon sok teendőm van.

- Honnét az akaraterő? És mennyi idő, míg az ember eredményesnek mondhatja magát?

- Van olyan oktatónk, aki azt mondta, hogy húsz év kellett neki, mire el tudta fogadni, hogy nem a másik ember tette és szava az, ami benne a rossz közérzetet okozta, hanem az ő saját rossz gondolatai erről. Egyetlen dolog, ami zavarhat minket, az a saját buta gondolatunk. Van, hogy felhív minket valaki telefonon és azt mondja, hogy „ne haragudj, Etka anyó, amiért zavarlak!”, erre azt mondom, hogy dehogy haragszom, hiszen a harag önmagunkra visszaható kellemetlen érzés. Hát akarok én rossz érzést létrehozni magamban? Dehogyis! Fontos a szorgalom is. Először oda kell figyelni nagyon, idő kell, amíg meg tudjuk szüntetni a merevedéseket az izmokban. Egyszer volt egy ínszalagszakadásom egy nagy esés miatt, s Évike kolléganõm elvitt egy csontkovácshoz, mert három évig nem tudtam behajlítani a térdemet, csak kinyújtani. A csontkovács ki-be rántotta nekem, olyat ordítottam, hogy majdnem leszakadt a plafon, de aztán azt mondtam, hogy ha ő oda tudta hajlítani, akkor én is. Minden reggel próbálgattam, fájt, ilyenkor abbahagytam, aztán újra próbálgattam, s vagy fél év után a légzésszinkronnal ezt gyakorolva visszament
a helyére.

- Ez már többnek tűnik, mint egyszerűen a jóga…

- Az emberi értelem, ami eljuttathat idáig bárkit. A jóga csak egy fogalom, ami azt jelenti, hogy az ember tud alkalmazkodni a természeti erőkhöz úgy, hogy a testét rendeltetésszerűen használja. Minden gyakorlattal és légzéstechnikával nagyszerű eredményeket lehet elérni, én is azokkal gyógyulgattam, de nem elégedtem meg velük. Azt mondják, hogy vonulj el és szerezz egy kis nyugalmat. Én azt mondom, hogy mindig ott legyél nyugodt, ahol éppen vagy, minden pillanatban. S ott cseréld a levegõt is, ahol éppen vagy. Sok embernek kapkodó a légzése, mert nem tudja egyszerre cserélni a levegõt az egész testében. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy milyen az ősi, velünk született légzés, aztán újra ösztönössé válik minden helyzetben és minden pillanatban.

- Aki segítséget kér tőled, azt ugyanúgy indítod el ezen az úton, ahogyan egykor téged a mestere(i)d?

- Van, aki azt mondja, hogy az én mesteremtõl szeretne tanulni. Én sok mesternél jártam, végül semmit sem csináltam úgy, ahogyan tanították. Minden ember a saját maga mestere. A tükörből visszanéző mester az én igazi tanárom. Tőle tanultam meg, hogy a velünk született képesség az, amit fel kell élesztenünk magunkban. Az ember ezzel azt a képességét is visszanyeri, hogy meglát, meghall, megérez olyan dolgokat, amiket eddig nem vett észre. Ha megkérdezik tõlem, hogyan érzem magam, azt felelem, hogy úgy, ahogyan viselkedek magammal.

Nebehaj Tímea

 

Következő rendezvényünk

Bátor Tábor