A kineziológus sem pirula

A kineziológus sem pirula

Interjú Ferenczyné Szalai Andreával

Az Élelmezés júniusi, illetve július-augusztusi számában jelent meg két írás Ferenczyné Szalai Andrea, kineziológus tollából, aki először arról írt, hogy milyen üzenetet hordoznak magukban az egyes betegségek, illetve azok tünetei, majd a gyerekeket helyezte a fókuszba, s érdekes gondolatokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lehet a lelki háttere annak, ha gyakran betegeskedik egy kisgyerek.

Írásait nagy érdeklődés fogadta Olvasóink körében, ezért arra kértem, hogy üljünk le beszélgetni egy kicsit, s hozzuk még közelebb az emberekhez a kineziológiát. Tudom, hogy legalább annyian kételkednek ebben a tudományban, mint amennyien hisznek hatékonyságában.  Ám abban is biztos vagyok, hogy a világ, amelyben élünk, próbára tesz minket szellemi és fizikai síkon egyaránt, így mindnyájunknak szüksége van (lehet) arra, hogy elkezdjünk tudatosabban élni és gondolkodni.

Ön, Kedves Olvasó, ismer például olyan embert, aki magába fojt minden haragot, dühöt, lenyeli, ha bántják, ha megsértik, ha igazságtalanul bánnak vele? Vajon meddig lehet ezt a sok negatív energiát elraktározni magunkban? S ismer-e olyat, aki soha nem képes megbocsájtani, aki magával hordoz éveken, évtizedeken át olyan terhet, amelynek eredetére talán már nem is emlékszik, de cipeli, mert úgy véli, ezt kell tennie?
Ez pusztán két olyan dolog, amellyel lassan, de biztosan megbetegítheti magát az ember. 

Érdemes néha útmutatást kérni ahhoz, hogy a visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokat megállítsuk, s elvarrjuk bennük azokat a szálakat, amelyek nem jó irányban vezetnek bennünket…


Mi a kineziológia?

Egy holisztikus szemléletű megközelítésmód, amely a személy energiarendszerének kiegyensúlyozásával foglalkozik a szabad energiaáramlás biztosítása révén. Alternatív és komplementer jellegű, pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó készség-, képesség- és személyiségfejlesztő prevenciós módszer, amely hatékonyan befolyásolja a test energia áramlását. Az érzelmi stresszek feloldásával energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, s aktivizálja öngyógyító mechanizmusát. Egyedülálló módja a stressz kezelésének és a lelki egészség fenntartásának. (Forrás: www.wikipedia.hu)


„Én is azt hittem, hogy…”

Ferenczyné Szalai Andrea páciensként került először kapcsolatba a kineziológiával. Beszélgetésünket innen indítottuk.
- 16 évvel ezelőtt elveszítettünk egy babát, az első gyermekünket. Ezt valamennyire sikerült feldolgoznom, de amikor eldöntöttük, hogy mégis szeretnénk másik gyermeket, akkor jött elő a probléma. Nem tudtam teherbe esni. Elmentem egy kineziológushoz, s három oldáson voltunk túl, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Akkor döntöttem úgy, hogy jobban elmélyülök ebben a témában és én is megtanulom a kineziológiát.

- Valójában a saját magad gátja voltál és ezt kellett feloldani benned?

- Igen. Nem voltak bennem tudatos stresszek. Köztudottan létezik egy tudatos elménk, amivel gondolkodunk, amivel megfogalmazunk dolgokat, de azt, hogy a tudat alatt mi történik, nem tudjuk, pedig ez rendkívüli módon hatással van ránk. Ezért van az, hogy sokan nem értik, hogy egy adott stresszhelyzet miért akkora, amekkora, miért hatalmasodik el annyira rajtuk. Én is azt hittem, hogy túltettem magam a veszteségen, s képes vagyok az újrakezdésre, de a tudatalattim azt jelezte, hogy ez nem így van. Lelkileg még egyáltalán nem álltam készen. Aztán megszülettek a gyerekeim. A fiaim nagyon érzékeny gyerekek, akiknél azt éreztem, hogy olyan segítségre van szükségük, amely több tudást kíván annál, mint amit anyaként tudok adni nekik. Ez megerősítette bennem az elhatározást, s elkezdtem kineziológiát tanulni.

- 16 éve foglalkozol ezzel. Sosem ment ez az anyaság rovására? Nem estél abba a hibába, hogy nem tudtál kibújni a kineziológusi bőrből és emiatt jobban fürkészted a saját gyerekeid lelkivilágát, egy-egy tettüket túlreagáltad…?

- Próbálok elfogadó ember lenni. Tudom, hogy gyermekeimnek is meg van a saját útjuk, tapasztalatokat kell szerezniük. Próbálom a gyerekeimet rávezetni arra, hogy melyik a jó irány, de elfogadom, ha valamelyikük fejjel megy a falnak. Hadd tegye, próbálja ki, szerezze meg a tapasztalatot, aztán majd ott leszek és felsegítem, amikor kell. Minden gyerek más, az enyémek is nagyon különbözőek. Az egyik fiam ért az egyszeri tapasztalatból, végiggondolja, még egyszer ugyanazt a hibát már nem követi el. A másik fiam viszont több tapasztalatot akar, más szemszögből is meg akar egy-egy dolgot nézni, s emiatt akár tizenötször is falnak megy újra és újra. A lányom pedig egy egészen más típusú gyerek. Nála döbbenettel tapasztaljuk néha a férjemmel, hogy annak ellenére, hogy ilyesmit tőlünk sosem látott, ő gyakran játszmázik; nem áll távol tőle az érzelmi zsarolás vagy a hiszti, ha szeretne elérni valamit. Mind hármuk  esetében  törekedtünk a tudatos, elfogadó, következetes nevelésre. Tisztában vannak azzal, hogy mindennek van oka és következménye. Tudniuk kell, hogy mit szeretnének elérni az életükben, fontos, hogy legyenek céljaik. Ha pedig gondjuk van, akkor tudják, hogy beszélni kell róla.


- Kiemelsz legalább egy olyan példát, amikor nekik segítettél kineziológusként?

- A nagyobbik fiamnak nagyon nehéz volt az általános iskola 1. osztályába kerülés és beilleszkedés. Nem találta a helyét, hiába kapott rá tőlem oldásokat, szinte az egész tanévet végigbetegeskedte. Egy-egy oldás után javult a helyzet, de mivel mindig ugyanabba a környezetbe került vissza, ahol aztán újra és újra ugyanazok az impulzusok érték, ezért folyton visszaesett. Döntenünk kellett. Kivettük őt az első osztály végén ebből az iskolából és beírattuk egy másikba, ami megoldotta az addigi problémákat.

Ferenczyné Szalai Andrea


A megnyílás a gyógyulás első lépcsőfoka

- Az eddig elmondottakkal már határozottan megdöntötted azt a tévhitet, miszerint egy kineziológusnak könnyű, mert  neki nincs semmi problémája, ő csak tanácsokat osztogat, és könnyen mutat utat másoknak, hiszen az ő életében minden rendben van...

- Tényleg sokan gondolják így, van, aki ki is mondja. Pedig nekem is megvannak a magam „problémái”, nekem is rengeteg feladatom van, amiket jól kell megoldanom. Én is tanulok sok-sok mindent az életemben, de persze törekszem a jó megoldásokra. A legfontosabb vezérelvem hogy „Amint adsz, úgy kapsz”, ezért próbálok a szeretet útján haladni.

- Mi a legfontosabb erényed kineziológusként?

- Én soha nem sugallom azt senkinek, aki hozzám fordul, hogy csak és kizárólag én tudok rajta segíteni. Feladatom a gyógyítás, oldás, útmutatás, de csak azoknak az embereknek tudok segíteni, akik tényleg akarnak változni. Fontosnak tartom, hogy a pácienseimmel nem alakítok ki semmiféle függőségi viszonyt. Ehelyett megtanítok nekik olyan technikákat, amelyekkel otthon is kezelni tudják magukat, ha gondjuk van. Persze van rá lehetőségük, hogy felhívjanak, s ilyenkor mondjak nekik egy-két segítő mondatot, de mindig hangsúlyozom, hogy problémás helyzetben ne én legyek az első gondolat, hanem az, amit megtanultak a találkozásaink, az oldások során.

- Milyen problémákkal keresnek meg téged? Le lehet ezt bontani a különböző szerepek vonatkozásában úgy, hogy milyen gondok megoldásában kér segítséget tőled mondjuk egy anya vagy egy apa, a nő vagy a férfi, egy kamasz vagy akár egy nagyszülő?

- Inkább korosztályos gondok vannak. Anya-gyermek viszonyban például nagyon ritkán van páciensem, inkább az jellemző, hogy egy anya eljön és elmondja, hogy milyen problémákat tapasztal a gyermekénél. Vegyük például a kisgyermekeknél előforduló alvászavart, bepisilést. Ilyenkor általában azzal kezdek, hogy oldom az anyukát. Igaz, hogy a gyerek produkál tüneteket, de ezek általában a szülőkre, azok kapcsolatára, a családi életre vezethetők vissza. De az anya nem is gondol arra, hogy benne vannak blokkok, vagy a kapcsolatában gyermekével. A nők gyakran jönnek párkapcsolati problémák miatt, gyakran tapasztalom náluk, hogy gondjuk van a nőiesség kérdésével, szexualitással, de jellemzőek a munkahelyi stresszek is. Egyre gyakoribb a depresszió, pánikbetegség, szorongás. Sokszor kell valamilyen emésztési zavar, gyomorprobléma vagy nőgyógyászati gond lelki hátterét feltérképeznem. Előfordulnak hallással kapcsolatos gondok, fülsípolás, egyensúlyzavar, amely mögött az a probléma állhat, hogy az ember nem tudja egyensúlyba hozni egymással a szerepeit. A domináns problémák között a párkapcsolati nehézségek vannak. A férfiak inkább munkahelyi gondokkal jönnek, stresszesek, náluk is jellemző a depresszió és szorongás, illetve egyre gyakoribb a pánikbetegség is. Gyakran segítek valamilyen daganatos betegség lelki okait is feltárni. Ha a generációkra jellemző problémákat nézem, akkor ki kell emelni a 3 év alatti gyerekeket, az 5-6 év körüli kicsiket, a tanulászavarral küzdő kisiskolásokat, aztán problémás a 18 év körüli korosztály, akik az útkeresés időszakában vannak, illetve a szülőkről való leválás előtt állnak. Problémák vannak a 30 év körüli korosztálynál. Ennek az is oka lehet, hogy a nők egyre jobban kitolják a gyermekvállalás idejét. 30 évesen már vágynak rá, elhatározzák, hogy szülnek, de valahol legbelül tele vannak kétségekkel és nem biztosak abban, hogy fel tudják adni az addigi életüket. Ilyenkor jön a blokk, nem esnek teherbe, s ettől bepánikolnak.  A 40-es korosztálynál a párkapcsolati gondok fokozódnak. A gyerekek felnőnek, kirepülnek, a férj és feleség pedig rájön, hogy csak élnek egymás mellett, de nem tudnak mit kezdeni egymással. És van még a 60 év feletti, nyugdíjas korosztály, akik azért nagyon érdekesek, mert ők elkezdenek azzal foglalkozni, hogy mi miért van. Sok idejük van, rengeteget gondolkodnak és nagyon jó dolgokat tudnak megfogalmazni a saját életükkel kapcsolatban. Náluk már előtérben vannak az egészségügyi problémák is, de a párkapcsolati gond továbbra is kiemelt téma.

- Van valamilyen általánosságban megfogalmazható bölcselet, amit minden embernek érdemes lenne megfogadnia függetlenül attól, hogy hány éves és milyen gondjai vannak?

- Nagyon sok a boldogtalan ember, ám tudnunk kell, hogy ez mindig a bensőnkből fakad. Először mindenkinek saját magát kell rendbe raknia, s ha az ember egységben van, akkor tud mást is magával húzni, akkor tud adni. Rajtunk múlik, hogy boldogok vagyunk-e egy párkapcsolatban vagy sem. Az okokat mindig saját magunkban kell keresnünk. A legfőbb alapvetés, hogy bízzak magamban, szeressem magam és elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok, legyek tudatában annak, hogy „Vagyok, aki vagyok!”. Ha ez rendben van, akkor tudok jól működni anyaként, társként, kollégaként és így tovább.


Az oldás önmagában nem megoldás

- Mi történik, amikor valaki felkeres téged a problémájával és elmegy hozzád a rendelőbe?

- Az első alkalom mindig meghatározó. Ha valaki nyitott és tényleg hisz abban, hogy segíthetek neki, akkor gördülékenyen tudunk együtt dolgozni a probléma megoldásán. De előfordul, hogy bejön valaki, leül velem szemben összefűzött karokkal, látom, hogy máris bezárt, s így kell elkezdenem megfejteni az ő problémáját. Több oldásból áll egy kezelés, az első alkalom végén annak, aki nyitott erre, javaslok egy következő konkrét időpontot az újbóli találkozásra. De annak, aki nem igazán fogadja a szavaimat és kétkedő, csak annyit szoktam mondani, hogy gondolja át, hogy miről beszélgettünk, s ha úgy érzi, hogy szeretné, hogy segítsek, akkor hívjon fel pár hét múlva. Felnőtteknél a férfiak azok, akik kevésbé nyitottak. Sosem kérem senkitől, hogy meséljen magáról. Inkább azt kérdezem, hogy miben segíthetek, miért jött, miben akar változást az életében. Azt kérem, hogy fogalmazzunk meg egy célt, amiért dolgozni szeretnénk. Az oldásnak az is része, hogy összeállítok egy érzelmi vonalat a páciensről, megbeszéljük, hogy milyen érzések, stresszek vannak benne, miről szól a problémája, kik az érintett személyek ebben.

- Vagyis szembesíted azzal a problémával, amivel hozzád fordult? Valójában kimondod neki azt, amit ő talán meg sem fogalmazott még magának?

- Igen. És ez egy fontos állomás ebben a dologban. Ha ezt valaki elfogadja és maga is belátja, akkor innen tudunk tovább lépni. De ha valaki tiltakozik és tagadja, akkor azt szoktam javasolni, hogy jó, akkor menjünk tovább és nézzünk meg az oldás következő lépcsőjét, egy korrekciót. Ez azt jelenti, hogy feloldjuk a blokkot, illetve a stresszt. Az itt alkalmazott technikák test-lélek-szellem szintjén hatnak és segítik a tudatos megértését az adott problémának, illetve elkezdik a tudatalatti oldását. Ezek a korrekciók mindig személyre szabottak, mindenkinél más. Ha ezek után megnyílik és belátja, hogy mégiscsak igaz, amit megfogalmaztunk, akkor kérem azt, hogy nézzünk vissza az elejére és értelmezzük még egyszer a problémát most már részleteiben. Innentől már az elfogadás időszaka következik. 

- De gondolom, hogy nem elég ott a rendelői székben ülve elfogadónak lenni, hiszen az igazi munka akkor kezdődik, amikor elköszön tőled a páciens és helyzetbe hozza őt az élet, amiben használnia kell azt, amit tőled tanult, legyen az egy technika vagy csak egy jól eltalált gondolat.

- Igen. Amikor egy gyereknél a testi tünetek mögött rávilágítunk a lelki okokra, akkor az első lépés, hogy ezt a család, apa és anya is elfogadja és felfogja. Be kell látniuk, hogy szembe kell nézni a problémával és változtatniuk kell valamin. A gyerekbetegségek sok esetben üzenetet hordoznak magukban a családjuk felé. A gyerekek sokáig nem tudják szavakkal megfogalmazni, hogy mit éreznek, de erősen hat rájuk minden, ami a családjukban történik, ahogy az anya és az apa viszonyul egymáshoz és hozzá. Mindig elmondom a szülőknek, hogy az oldással a stresszt és feszültséget sikerül felszabadítani a gyermekükben, de ahhoz, hogy ez tartós legyen, és tényleges gyógyulásról beszéljünk, nekik is sokat kell tenniük. Változtatni kell azokon a dolgokon, amikre rávilágítunk, amelyek nyomasztják a gyereket. Elmondok egy konkrét példát. Egy család gyermeke komoly székrekedéssel küzdött. Elhozták hozzám, körbejártuk a problémát, oldást kapott a kisgyerek, a szülőket pedig arra kértem, hogy szánjanak legalább napi fél órát a gyerekükre úgy, hogy aközben csak rá figyelnek, nem telefonálnak, nem ülnek a gép előtt. Nagy öröm volt, hogy a dolog működött, a kisgyerek tünetei elmúltak - egy időre. Pár hét múlva újra jöttek és panaszolták, hogy megint gond van. Megkérdeztem, hogy sikerült-e a szülőknek minden nap egy kis időt csak a gyerekkel tölteni úgy, hogy maximális figyelmet kapjon a kicsi. Ekkor azt a választ kaptam, hogy ugye nem képzelem, hogy nekik erre minden nap van idejük... Hiszen ott a vállalkozás, az üzlet, a munka...

- Azt gondolták, hogy ha te csinálsz ismét egy oldást, akkor az majd megint megoldás lesz - egy időre?

- Igen. De ez így nem működik. Én nem csak utat szeretnék mutatni azoknak, akik hozzám fordulnak, de önállóságra is szeretném tanítani őket. A megoldás kulcsa ugyanis nem én vagyok, hanem mindig ők. Én megfogalmazom nekik, hogy mi a gond, akár ki is mondok helyettük olyan dolgokat, amikre ők eddig nem voltak képesek. De az életüket, a mindennapjaikat nem élhetem helyettük.

- A sajátodat hogyan éled? Hogyan tudsz kikapcsolni, békében lenni magaddal anyaként, feleségként? És az is nagyon érdekel, hogy mivel te tanítasz is, pedagógusként hogyan tudsz jól működni, hogyan és mennyit viszel be az iskolai munkádba mindabból, amit kineziológusként tudsz? Vagyis: te hogyan hozod egyensúlyba azokat a szerepeket, amelyekben feladatod van nap mint nap?

- Az egységem lényege az, amit már korábban is említettem: bízok magamban, szeretem és elfogadom magamat. Otthon természetesen anya vagyok és feleség, nem pedig kineziológus vagy tanár. A kineziológusi rendelés után olyan technikákat alkalmazok, amikkel a tudatomat és a tudatalattimat is meg tudom tisztítani. Volt időszak, amikor sokan hívtak otthon is, a férjem azonban azt kérte, hogy ezen változtassak. Igaza volt. Fejben kellett eldöntenem és rendbe tennem magamban azt, hogy néha persze előfordulhat, hogy egy-egy páciensnek szüksége van telefonon két mondatra tőlem, de azt nem lehet,hogy amikor hazamegyek, a telefon mellett ülök. A rendelőben megadom neki a segítséget, tanácsot adok és eszközökkel ruházom fel, amelyeket önállóan tud használni, ha szüksége van rá. Az otthonom nem másról szól, csakis rólunk. A tanítást is nagyon szeretem. Az elfogadás itt is nagyon fontos erény. A problémás gyereket is úgy fogadom el, ahogy van. Ha rosszalkodik órán, hagyom, de szépen lassan rávezetem arra, hogy ezt nem lehet így csinálni. Nem alkalmazok szankciókat, nem büntetek, nem kiabálok, nem alázom meg. Elfogadom, igyekszem megérteni és visszavezetni a helyes útra. Persze minden gyereknél más eszköz a célravezető. Fontosnak tartom, hogy az agyműködésüket, a hallást és szemmozgást koordináló technikákat is alkalmazzak néha az óráimon az osztályomban. Sokszor mozgatom őket órák alatt is, hiszen 45 percen keresztül ülni és figyelni nagyon megterhelő dolog. Előfordul, hogy valamelyik gyereken több feszültséget érzek, ilyenkor a szülő bevonásával természetesen javaslok számára oldást is. Szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem a szeretet és elfogadás a legnagyobb energia és a legcélravezetőbb is.

- Kérlek, fogalmazz meg egyfajta ébresztő gondolatot mindazoknak, akik szkeptikusak, elveszítették a hitüket (vagy nem is volt nekik) és mindig bűnbakot keresnek, ha valami nem sikerül!

- Először is ki kell jönni a "szegény én" állapotából, el kell felejteni az önsajnálatot. Aki csak saját magát sajnálgatja és mindig a sebei nyalogatásával van elfoglalva, az rengeteg lehetőséget szalaszt el, boldogtalanná teszi magát - olykor a környezetét is -,s ebbe bele is betegszik. Tudom, hogy az emberek tele vannak problémákkal, sokan küzdenek anyagi gondokkal. De vegyük észre, hogy lehetőségeinkhez mérten is lehetnek élményeink, olyan programjaink, amelyek feltöltenek. Egy hűtőtáskányi étellel kimehetünk a folyópartra a családdal, hogy jó levegőn legyünk, kikapcsolódjunk, jól érezzük magunkat együtt. Higgyék el, hogy a sok pénz nem jelent boldogságot. Annak, akinek csak a fizikai szintű pénzről, a megvásárolható dolgokról szól az élete, az érzések semmit nem mondanak, s fogalma sincs arról, hogy ezzel a felfogással mennyi mindenről lemarad.  Én azt látom, hogy az emberek ébredeznek, egyre többen kezdenek tudatosabb életet élni, egyre többen akarják tudni, hogy mi miért történik velük, s ami nagyon jó, hogy gyarapszik azok száma, akik elhiszik, hogy az életünket mi irányítjuk, a hajó arra fordul, amerre kormányozzuk, az angyalok pedig vigyáznak ránk és segítenek nekünk, hisz égi vezetés alatt állunk. 


N.T.

 

Következő rendezvényünk

Bátor Tábor